Az index oldalán olvashatják Zsuffa Ákos írását:
A HR-döntések minden eddiginél nagyobb befolyást gyakorolnak a cégek működésére és jövőjére nézve. A döntéshozók felismerték, hogy szükséges és megéri a munkaerő fejlesztésére fordítani. A vállalatok életében a képzés, átképzés, továbbképzés hármasát eddig nem befektetésként kezelték, ellentétben a „pénzt csináló” ingatlanokkal, K+F-projektekkel vagy a technológiát fejlesztő eszközökkel. Sőt, hol húzott eddig a nadrágszíjon a döntéshozó, ha megszorításokra kényszerült? A marketingkommunikáció mellett többnyire a HR-en, leginkább a képzéseken. Ez azonban ma már nem fenntartható.
A járvány és a negatív gazdasági trendek előtt nem volt extra nyomás a cégeken, ma viszont sok szervezet nem tehet mást, képeznie és átképeznie kell, hogy megfelelő minőségű és bérezésű munkaerővel talpon maradjon. A lifelong learning mellett előtérbe került a lifelong skilling.
Fundamentális lépések: felmérés – tervezés – megvalósítás
Van értelme egyáltalán képezni? Abszolút nincs értelme akkor, ha a képzési terv nem áll összhangban a cég szükségleteivel.
